Extra hűség duplán csomagolva - Visszavonulnak a Sedin-ikrek

Dorogi László

Az NHL-ben eltöltött tizenhét év után döntött úgy a Vancouver Canucks ikonikus ikerpárja, hogy a szezon végén szögre dobják korcsolyáikat és mostantól ezer százalékkal a családjaikra koncentrálnak.

Fotó: NHL.com

Úgy tartják, s talán tudományosan is bizonyított tény, hogy az ikrek között mindig különlegesebb, bensőségesebb, erősebb kötelék alakul ki, mint a szimpla testvérek között. Sok mindent csinálnak nagyon hasonlóan - vagy épp pontosan ugyanúgy -, hasonló szokásaik, rigolyáik vannak, gyakran még személyiségjegyeik sem térnek el olyan nagyon egymástól. A Vancouver Canucksnak piszok nagy mázlija volt akkor, amikor az 1999-es NHL-játékosbörzén nem egy, hanem rögtön két potenciális példaképjelöltet választott csapatába, akik egész pályafutásuk alatt lojálisak maradtak a csapathoz, még akkor is, amikor már nem gurult a szekér. Henrik és Daniel Sedin hétfőn jelentette be, hogy három mérkőzés maradt hátra aktív sportolói pályafutásukból és úgy fejezik be, ahogy elkezdték: együtt.

Svédek csomagban

A Vancouver Canucks az 1999-es Drafton Danielt a második, Henriket a harmadik választási joggal választotta ki - ezért lett később Danielé a 22-es, Henriké pedig a 33-as mezszám. Nem volt ez egy könnyen kivitelezhető hadművelet, Brian Burkenek, a Vancouver general menedzserének alaposan meg kellett kevernie kártyáit, hogy az ikreket csomagban hozhassa át Európából Kanadába. A Canucks abban az évben harmadikként választhatott a drafton, de Burke úr gondolt egy merészet és egy későbbi első körös draftcetliért, valamint Bryan McCabe játékjogáért megszerezte a Chicagotól a negyedik választási jogot is. Ezt azonnal postázta Tampa Baybe, megfejelve további két alacsonyabb választási joggal, hogy aztán a Lightningtól megkapja cserébe az 1/1-et. Ezután következett az igazi csavar, felajánlotta ugyanis az Atlanta Trashersnek (mai Winnipeg Jets) az első draftjogot, sőt egy későbbi draftcetlit is a második választási jogért cserébe, azzal az egy feltétellel, hogy a Trashers egyik Sedin-ikret sem választja ki 1/1-re.

Draftolásuk után még egy szezont Svédországban húztak me, majd a 2000/2001-es idényre érkeztek meg Észak-Amerikába. 2000. október 5-én, egy Philadelphia Flyers elleni találkozón ők lettek az NHL negyedik jégre lépő ikerpárja, három nappal később pedig mindketten megszerezték első pontjukat a ligában: együtt. Henrik adta a gólpasszt, Daniel szerezte a gólt, a Canucks pedig 5-4-re legyőzte a Tampa Bayt. Az első igazán kiugró idényükre a 2005/2006-os szezonig kellett várni, ekkor Henrik 75, Daniel 71 pontot szorgoskodott össze, a Canucks pedig meg is kínálta őket egy-egy újabb három évre szóló szerződéssel - közben pedig az olimpiai bajnoki címet is elhódították Torinóban, ahol a fináléban az ősi rivális finneket győzték le.

Fotó: NHL.com

Sedin-királyság

Az igazán nag áttörést a 2009/2010-es szezon hozta meg Henriknek, aki 112 pontjával nem csak az Art Ross Trophyt (pontkirályi cím) nyerte el, hanem megdöntötte Pavel Bure 17 éves franchise-pontcsúcsát is, ráadásul beválasztották az All-Star gárda kezdőjébe. Daniel sem futott éppenséggel rossz szezont, így ő is bekerült a második All-Star csapatba, ezzel pedig Phil Esposito és Tony Esposito (1973/1974) után ők lettek az első testvérpár, akik részt vehettek az NHL All-Star gáláján.

Egy évvel később Henriket megválasztották a Vancouver csapatkapitányának, aki 75 gólpasszával ligaelsőként fejezte be a szezont, miközben Daniel 104 pontjával követte testvére egy évvel korábban mutatott példáját és ő is elhódította az Art Ross Trohpyt. A Vancouver megnyerte az alapszakaszt és egészen a Stanley-kupa döntőig menetelt, ahol aztán egy végletekig kiélezett küzdelemben, hét mérkőzésen maradtak alul a Boston Bruins-szal szemben. A 2011/2012-es idényben a Canucks ismét elhódította az Elnöki Trófeát, ám nem kis meglepetésre a rájátszásban a nyolcadik kiemelt Los Angeles rögtön az első körben búcsúztatta őket 4-1-el, Danielnek ráadásul ki kellett hagynia a párharc első három mérkőzését agyrázkódás miatt.

Végjáték

Utolsó szerződéshosszabbításukat a 2013/2014-es szezon előtt kötötték meg Vancouverben, ám most elérkezett az idő, nem lesz folytatás. Visszavonulásukat bejelentő levelükben azt írták, szeretnének több időt tölteni családjukkal, szeretnének ezentúl ott lenni az összes születésnapi partin, elvinni a srácokat az edzésekre és átélni azokat a pillanatokat, amelyek eddig nem adathattak meg nekik. Fantasztikus pályafutásukat nem sikerült végül Stanley-kupával megkoronázni, de az olimpiai bajnoki cím és az a tény, hogy egy komplett város példaképeivé váltak, sok mindenért kárpótolhatja őket.

A Canucks visszavonulásukkal nem csak két rutinos és ponterős játékost veszít el, hanem két olyan karaktert, akik alapvetően határozták meg a komplett csapat identitását. Az idő viszont eljött és a Sedin-ikrek úgy döntöttek, ennyi volt. Pedig Daniel az idei szezonban második a Canucks kanadai táblázatán 52 pontjával (21 gól, 31 gólpassz), csak a csapat csodaújonca, Brock Boeser szerzett nála többet (55), miközben Henrik a harmadik 48 ponttal (3 gól, 45 gólpassz) - kraft tehát még lenne bennük.

Fotó: theScore

Csak a rend kedvéért álljon itt egy dicsőségtábla, a teljesség teljes igénye nélkül:

- Daniel a Canucks történetének legeredményesebb gólszerzője 391 találatával, de 137 emberelőnyös góljánál és 85 győztes találatánál sem szerzett senki többet a Vancouver színeiben

- Henrik a franchise történetének legjobb előkészítője 828 asszisztjával, továbbá a legeredményesebb játékosa 1068 pontjával - a 2009/2010-es idényben ebben az alapszakasz legértékesebb játékosának is megválasztották

- A Sedin-ikrek az NHL történetének egyetlen testvérpárja, akik mindketten elérték az ezer pontos álomhatárt.

Henrik és Daniel mindig is kiegészítették egymást, míg Henrik sokkal inkább volt amolyan játékmester-típus, Daniel sokkal agresszívabb volt a kapu előtt. Henrik 1327 mérkőzésen ölthette magára a Canucks szerelését - naná, ez is franchise rekord - miközben testvére 1303 fellépéssel a második ezen a listán. Nehezen elképzelhető, hogy néhány hónap - esetleg év múlva - a 22-es és 33-as mezszám ne kerüljön fel a vancouveri csarnok homlokzatára, Pavel Bure 10-es, Stan Smyl 12-es, Trevor Linden 16-os és Markus Naslund 19-es meze mellé. Az ünnepségre pedig majd úgy érkeznek meg, ahogy az NHL-be: együtt.

https://amerikaisportok.blogstar.hu/./pages/amerikaisportok/contents/blog/50696/pics/lead_800x600.jpg
Daniel Sedin,Henrik Sedin,jégkorong,NHL,Vancouver Canucks
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?