Blogolj!

Derick Rose 2011-es önmagának öltözött Halloweenkor

Dorogi László

A Minnesota Timberwolves irányítója karriercsúcsot jelentő 50 pontot rámolt be a jó erőkből álló Utah Jazz gyűrűjébe és győzelemre vezette csapatát. Ez a teljesítmény viszont egy szimpla duplavénél sokkal többet jelent.

Fotó: AP

Van egy nagyon kedves barátom, akivel napi szinten beszélgetünk. Diskurzusaink 95 százalékának témája a sport. Ő hatalmas NBA-fan és ez végülis rólam is elmondható a hatalmas szó kivonásával, de a ma reggeli üzenetét nem igazán tudtam értelmezni azelőtt, hogy rápillantottam volna a csütörtök hajnali eredményekre.

"Szereted a Rosét?" - kérdezte, én meg mindenféle gondolkodás és gyanakvás nélkül rávágtam, hogy tulajdonképpen nem tartozik a kedvenc italaim táborába a rozé, de nem igazán értettem, hogy miért kell már kora reggel az alkoholt szóba hozni. "Akkor nézd vissza a hajnali összefoglalókat" - hangzott a válasz. Megnéztem. A szemem káprázott. Először legalábbis ezt hittem. De nem elírás, nem csalás, nem ámítás: Derick Rose 50 pontos karriercsúcsával vezette győzelemre a Minnesota Timberwolves csapatát a Utah Jazz ellen.


Ahhoz, hogy megértsük ez miért hihetetlenül nagy szó - azon túl persze, hogy egy 50 pontos meccs bárhol, bármikor, bárkinek becsületére válhat a kosárlabdában - meg kell néznünk, mi történt ezzel a fickóval az elmúlt években. Derick Rose-t 2011-ben, mindössze 22 évesen minden idők legfiatalabb MVP-jének (legértékesebb játékosának) választották az NBA-ben, elképesztő atletikusságával, robbanékonyságával, és agresszív gyűrűre való támadásaival a modern kori kosárlabdázó tökéletes prototípusát testesítette meg. Ekkor a Chicago Bullsban pattogtatott, sokan pedig a Michael Jordan-érához hasonlatos, sikeres jövőt vizionáltak a franchise-nak. Adott volt egy ultratehetséges vezér, egy kifejezetten jó kisegítőszemélyzet és egy viszonylag gyengébb Keleti konferencia.

Aztán megtörtént a baj, egy évvel később, a rájátszás első mérkőzésén a bal térdében elszakadt az elülső keresztszalagja, azt a tortúrát pedig még a legrosszabb, leggonoszabb ellenségének sem kívánná senki, ami ezután következett Rose számára. A műtétet követően 2013 őszén tért vissza a parkettre, de mindössze tíz találkozó erejéig tudott egészséges maradni, ezúttal a jobb térde sérült meg, levált a porc. Sebessége értelemszerűen megkopott, atletikussága sem lehetett a régi, de minden egyes sérülésből újra és újra felállt.

2015-ben aztán ismét megsérült a jobb térde, ugyanaz, amelyik másfél évvel azelőtt. Az persze köztudott, hogy a kosarasok térdei micsoda terhelést kapnak, nemhogy az NBA-ben, de bárhol a világon. Sorozatos sérülései miatt 2016-ban a New York Knikcshez cserélte a Chicago és nem kellett sok időnek eltelnie, hogy itt is megsérüljön. Ismét porcleválás, csakhogy a változatosság kedvéért ezúttal nem a jobb, hanem a bal térdében. Öt év alatt negyedszer kellett kés alá feküdnie, 2017-ben - ekkor már a Cleveland játékosa volt - pedig komolyan elgondolkozott azon, hogy nem küzd tovább a természettel és a biológia törvényszerűségeivel, inkább szögre akasztja csukáit.

A Cavaliers sem látott benne sokat, fél évvel azután, hogy elhozta New Yorkból, postázta Utah-ba, de a Jazzben egyetlen alkalommal sem lépett pályára. Ekkor, minden bizonnyal utolsó utáni mentőövként érkezett korábbi Bullsos edzője, Tom Thibodeau és lehetőséget adott neki Minnesotában.

Rose előző pontcsúcsa egy mérkőzésen 44 egység volt, ezt a 2011-es playoffban pakolta az Atlanta Hawks kosarába. Az alapszakaszban korábban kétszer jutott 42 pontig, mindkétszer hét évvel ezelőtt, a Minnesotában eddig 28 volt az egyéni rekordja. Szóval számtalan műtét, rehabilitáció, erőfeszítés és szenvedés után, Derick Rose csütörtök hajnalban főnix madárként született újjá. Újra klasszis kosárlabdázóként láthattuk és láthatta ő is saját magát, nem csoda, hogy elérzékenyült a találkozó után adott interjúja közben.

"Ez az 50 pontos meccs jelent nekem MINDENT. Szétdolgoztam a belem ezért. Ezt a klubért és a szurkolókért tettem, mert nélkülük nem tudtam volna így játszani"

- nyilatkozta.

A legtökéletesebben LeBron James fogalmazta meg Rose teljesítményének nagyságát. A Lakers klasszisa nemes egyszerűséggel szuperhősnek nevezte a Timberwolves irányítóját és nem téved vele egy jottányit sem. Korábbi játszótársak, NBA-klasszisok sora emlékezett meg a fantasztikus teljesítményről a közösségi médiában és azt kell mondanom, ezt a Rosét kifejezetten kedvelem én is.

https://amerikaisportok.blogstar.hu/./pages/amerikaisportok/contents/blog/63287/pics/lead_800x600.jpg
Derick Rose,Minnesota Timberwolves,NBA
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?